1. |
Évszakot Öltök
02:41
|
|||
A tekinteted a szemedben elárul rólad mindent
Az arcok elkopnak , de az érzés belül nem múlik el
Mondd mit tehetnék, mit tehetnék, mondd
Megtaláltam a vígasz kulcsát, lezártam minden bánatot
Hosszú idő után nem érzem, hogy reménytelen vagyok
Hát vakon vonszolom a vágyaimat egymás után
Nem hagyom, hogy gondjaimat más hordozza a vállán
A félelem árnyékot szül ami holnap a nevedet veszi
Észre se veszed és az élet az időd húrjait pengeti
Mindkét kezed szorosan meg van kötve
Lábaid pedig már régóta földbe gyökereztek
Rég nem élem ugyanazt az álmot de magot vetettem egy újnak
Ha a szívembe tüskét akaszt akkor is kergetem míg nem nyújt vígaszt
Reped alattam a vékony jég, szólj rám hogy meddig bírom még
Elfér még pár lélek súlya, a vállamat már rég nem nyomja
|
||||
2. |
Utóirat
02:52
|
|||
"Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!
Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:"
"Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem."
"Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!"
"Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok."
"Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát."
"De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit."
|
||||
3. |
||||
Ha rád gondolok akkor nem érzek mást
Csak az emlékét annak amit rég elástam már
Szükségként hozzád köt, szélnek nem ereszt,
Szívem fáklyáját új lánggal gyújtja meg.
Ha rád gondolok akkor nem érzek mást
Csak az emlékét annak amit rég elástam már
Zsigereimben újra érzem, minden úgy hat rám mint réges-régen
Gyerekes álmaim levelére rányomtad öreg bélyeged
Miközben a céljaim egyre soványabbak lettek
Hadd írjam, Hadd írjam, Hadd írjam tovább!
Itt várok már egy ideje ahova a fény be nem köszön
Miközben a kétség a nyakamba zúdúl mint végtelen vízözön
Volt idő mikor az éveket számoltam, mikor löksz már el magadtól
Keservesen vártam hogy kiszakítsalak végre magamból
De nem! Nem! Csak maradj velem!
|
||||
4. |
Nyomunkban a múlt
04:24
|
|||
"Balsors akit régen tép", és könnyet hullajt egy egész nép.
Ami megpecsétel újra, jövőd változatlanul marad a múltad
Szólj rám ha tévedek és csak egy sötét végről alkotok képeket.
(Egy sötét véget képzelek!)
Mond, miért hunysz szemet a hamis ígéretek fölött?
Úgy cselekszel mint egy naív gyermek.
Másban a szálkát de magadban a gerendát sem találod
Ne játssz néma hóhért felettem rothadó múltad miatt.
Csak fátylat borít a jövődre és szívedben bánatot fakaszt.
Ne ránts magaddal!
Átokként éled az éveket vagy csak képzeted szüleménye ahol egy nemzet a sírját ássa meg
Legalább megmarad az álom hogy kiemelsz engem a fojtó sárból
Ami hideg otthon gazdája és átkarolva el emészt magában
Régről ismert vendég vagyok akit szívesen fogad hajlékában
Drága hazám,
Az nem lehet, hogy mi örökké a kis szerencsétlen országa legyünk a világnak.
Az idő mindent megváltoztat, és bár oly nagyok, mint régen nem lehetünk már,
A rossz sem tarthat örökké. Eljő még egy kor mikor a politika nagyjai
Mikor sorsunk felett ismét kezet fognak, egymást rántják majd le a sárba és mind elbuknak.
Csak engedd, hogy felemelhessünk téged,
Drága hazám, ne ránts magaddal - kérlek ne ránts magaddal!
|
Streaming and Download help
If you like Lost In Capital, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp